A múlt évszázad bevált "siker receptjének" alkonya



 

Az emberek többsége úgy kb. 18 éves korától kezdve általában benevez a "csináljunk minél több PÉNZT" nevű játékba, és több-kevesebb sikerrel el kezd botladozni ebben a "sportágban".

Miért?
A megélhetéséhez szükséges anyagi háttér előteremtése érdekében.

Valójában mi is a PÉNZ?

Nos a pénz, nem a legfontosabb dolog az életünkben, de minden olyan dolog megszerzéséhez szükség van rá, amit mi fontosnak tartunk.
Egy mértékegység, ami megmutatja, hogy az időnket - az egyik legfontosabb jövedelemteremtő erőforrásunkat - és az energiánkat, valóban az élet fontos dolgaiba fektetjük-e bele?

Az elmúlt 100 évben a jövedelem előállításának helyszíne - az esetek többségében a vállalat volt. Napjainkban ez a módszer, kezd már nem a leghatékonyabbnak és biztonságot adónak bizonyulni.

A nálunk fejlettebb országokban megfigyelhető, hogy megkezdődött az emberek - önkéntes, és önkénytelen- elvándorlása a vállalatokból az otthonuk felé...

Mára már megteremtődtek a feltételei annak, hogy otthon családi környezetben dolgozva legalább annyi jövedelemre tegyen szert az ember, mint a korábbi munkahelyén. Jóval kevesebb stresszhatásnak kitéve önmagunkat, biztosíthatunk egy jövedelemnövekedést ennek az újfajta tevékenységnek megfelelő elsajátítása révén.

Egy új trend figyelhető meg a vállaltok gyakorlatában: Előszeretettel élnek az erőforrás kihelyezés - divatos szóval kifejezve: outsourcing - adta lehetőségekkel, és még az olyan érzelmi tényezőkben gazdag tevékenységet is, mint a marketing, szívesen adják ki bérbe, az erre vállalkozó kreatív személyeknek. A saját maguknak dolgozó önfoglalkoztatottak motiváltságával a vállalati alkalmazottak képtelenek hatékonyan felvenni a versenyt ezen a területen.

Érdekes tapasztalat, hogy a korábban említett "csináljunk PÉNZT magunknak" című játéknak az általában önmagukat ebben szakértőnek tekintő személyek, többnyire hályogkovács módon igyekeznek egyedül megtalálni a számukra legjobb formáját.

Meglehetősen kevesen vannak azok, akik kitartó próbálkozásaik eredményeként eljutnak arra a szintre, ahol már sikerül megfogalmazniuk önmaguknak a következő kérdést:

"Mi lenne, ha összetalálkoznék egy olyan személlyel, aki egy ugyanolyan, - vagy még rosszabb - helyzetből kiindulva, ahol most én vagyok, már elérte azt, amit én is szeretnék? Akkor megkérdezhetném őt: Hogyan csinálta? És nekem csak ugyanazt kellene megtennem, amit őneki már sikerült, és én is élvezhetném ugyanazt a jómódot, amiben ő jelenleg részesül."

Nos, ha ilyen személynek érzed most magadat, lehet, hogy még beszélgethetünk is egymással majd erről a témáról, és kicserélhetjük a szerzett tapasztalatainkat.

A további leveleimben éppen ezen a területen tett megfigyeléseimről és a hatásukra keletkezett gondolataimról foglak majd tájékoztatni. És ha majd úgy érzed, hogy szívesen megosztanád velem ezzel a kérdéssel kapcsolatos meglátásaidat, az is előfordulhat, hogy személyesen is megismerkedünk egymással.



Üdvözlettel:

KAJÁRIK Béla.

 
 
Minden jog fenntartva! © VITALOR Bt. 2005